Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ima mint éledmód

2010.01.21

Az ima mint életmód

Az ima mint életmód

Imádságok ezrei szállnak fel percenként a földről: a szokásos imák az étkezés kezdetén és végén, elalvás előtt vagy egy új nap reggelén, valamint a szükségben fogant imák, amelyeket a jelenlegi vagy eljövendő sorstól való félelem, gond és aggodalom mondat az emberrel.
A megszokott imák egyik fajtájára az jellemző, hogy gyakran nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és „valami magasabbal” szemben tanúsított természetes tiszteleten alapulnak.
A másik típushoz azoknak az imája tartozik, akik szükséget szenvednek, és a saját maguk, valamint szeretteik iránti aggodalomtól hajtva megmentésért esedeznek.
Az embert általában négy alapvető indíték hajtja: szeretet, gazdagság, hatalom és hírnév. A saját dolgaihoz fűződő „szeretete” sokféleképpen ösztönözheti. Vágyhat a gazdagságra, vagy arra, hogy gondtalanul élhessen. Hatalomra is törhet, vagy a hírnevet becsülheti nagyra. E célok eléréséhez aztán Isten áldását kéri. Így fordulhat elő, hogy két egymás ellen harcoló nemzet ugyanazzal az egyházzal áldatja meg csapatait és fegyvereit.
Megkérdezhetjük, hogy ez volna talán az ima értelme?

 

 

 

Bár a Föld egy korlátok közé szorított és lezárt, mulandó életterület, továbbra is isteni élet veszi körül és járja át. Az embert nem hagyják sorsára. Megmaradt számára az eredeti isteni élet egy szikrája, amely bármikor ismét lángra lobbantható. Ha pedig újra felgyullad, akkor az ima mint különleges segítőeszköz a továbbfejlődést szolgálhatja. Óriási hatása lehet, ha helyesen mondják, vagy inkább élik meg. Akkor magasztos, tiszta rezgésként száll fel, amely megtisztítja az ember finomabb testeit. És mivel ezekben a pillanatokban a földi természet rövid időre nyugalomba kerül, és a háttérben marad, lényünk szabaddá válhat az eredeti életterület érintése számára. Az anyagtest a finomabb hordozókkal együtt ekkor olyan eszközzé válik, amellyel az igazi élet eléréséért dolgozhatunk. Ha ezt az eszközt tiszta életvitelünkkel helyesen használjuk és tisztogatjuk, akkor ebből egy folyamatosan megújuló élet bontakozhat ki.

 

 

Az ima minősége és ereje tehát az imádkozó belső tudati, lelki és testi minőségétől függ.

 

 

Az igazi ima nem imádságos szavak halmaza, hanem egy abszolút forradalmi, de erőszakmentes életmód eredménye. Imádkozni annyi, mint dolgozni.

 

 

Az ember be van zárva ebbe az általa teremtett rossz világba, hogy ennek átélésével tapasztalatot szerezzen alkotása helytelenségéről!
A szerzett tapasztalatokat tudásával (ha már van neki!) összegezze és okuljon belőle!
Okuljon, belátásra térjen és ebből a belátásból született tudásával helyes dolgokat hozzon létre!
Egyszóval tanuljon!
Ez lenne a szent! dolga! Ehhez kérhet és ehhez kap segítséget!

Miért is imádkozunk?
Ki és mikor imátkozott azért, hogy bölcsességet kapjon a Teremtőtöl?
Ki kért erőt ahhoz, hogy képes legyen elhordani a bölcsesség súlyát?
Senki?
Pedig a "Mi atyánk" erről szól!
És csakis erről!
Csak a bölcsesség az, amit azzal a biztos tudattal kérhetünk, hogy a számunkra megérthetőt, elbírhatót meg is fogjuk kapni!
Az összes többi dolgot már megkaptuk vagy nem kaptuk meg, függően attól, hogy előnyünkre vagy hátrányunkra válik az élet tanulása közben!

 

Az ima minket segít, hogy ebbe a tisztultabb, befogadóbb állapotba juthassunk, így a segítséget (erő, vígasztalás, rálátás), amire nagyon jól tudják, hogy mikor mire van szükségünk, azt fogadni tudjuk.Nem tudom ismeritek-e, egy könyvben olvastam a Miatyánk gnosztikus verzióját. Bemásolom Nektek, hátha ad új gondolatot:)
Mennyei Atyák, elétek borulunk.
Kiszakadtunk a Ti birodalmatokból.
Elvált a Föld a Mennytől.
A külön létező lények akarata
már nem a Tiétek követi.
Segítsétek a mi visszatérésünket,
hogy az Egy megint Egy legyen.
A holnap gondja ne nyomasszon minket,
mert a gond a kísértések bölcsője.
Adjatok erőt, hogy a Ti világosságotokkal
legyőzzük a külső sötétség hatalmait,
és a lekünkbe befészkeltet is.
Ámen.