Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karácsony a fény újjászületése. Eggyéválás a teremtővel, az erők forrásával és az új hajtás az új energiák felellése. A művészet eszköz, hogy eljussunk az alkotóhoz. A líra lant az Isten felé vezető úton. Mese a visszajutásról Ősvalónkhoz.
A gondolat kettőssége a harmóniát és a nyugalmat életünkből száműzte.
Az idő megfélemlítő ereje a türelmetlenséget szülte.
A biztonság anyagba való kivetítése megteremtette az elégedetlenséget.
A pénz uralma és az egó hatalma a lélektől távolított el.
A valós női szerepeknek és a család szentségének elvesztése az élet minőségét változtatta meg.
Eredményül szép lassan eggyé váltunk kételyeinkkel, bűntudatunkkal, türelmetlenségünkkel, kishitűségünkkel, játszmáinkkal, egónk eszköztárának sokaságával. Valóságunktól eltávolodva már nem tudjuk kik vagyunk, s azt sem látjuk mivé váltunk.
Elvesztettük harmóniánkat, nem leljük meg hivatásunkat, működtetjük karmánkat.
Van-e kiút mindebből?
Hogyan, milyen módon vagy módszerrel tudunk talpra állni, önálló személyiséggé válni, önbizalmat nyerni, tiszteletet érezni, önmagunkat elfogadón szeretni?
Hogyan és hol kell kezdeni?
Az energiaszintünket kell emelni, hogy megnyílhasson ősvalónk, lélekmagunk, a csodák birodalma, helye a szívcsakra és a csecsemőmirigy közötti pont. (A teremtő önismeret c. könyvem témája, - melyet Palcsó Brigittával írtam- a spirituális önismeret és az ősvaló megnyitása.)

Ősvalónk:
Lelkünk magja, a teremtő energia, az emlékezés minden pillanata, a minden tudás birodalma,
egyedi kódunk, valóságos énünk, létközi minőségünk, a lélek-szellem egysége,
a belső bizonyosság, biztonság, önbizalom érzése, egyedi, egyszeri és megismételhetetlenségünk tisztelete,
a fény legszentebb rezgése, szerethetőségünk hite.
Ősvalónk –ősi egységünk, ősi valóságunk - őrzi több ezer előző élet képlenyomatát, melyek adják jelen életünk alapját. Tartalmazza árnyék-én tulajdonságaink elengedésének módját, az ok-okozat összefüggéseit, karmánk miértjeit, valódi hivatásunkat, minden kérdésünkre a válaszokat. 
Amikor meditatív állapotban ősvalónkat megnyitjuk, rálátunk azokra a tulajdonságokra, amik visszatartottak az öröm és a boldogság megélésétől, minden egyes ember egyediségének, a pillanat egyszeriségének és a lehetőség megismételhetetlenségének
figyelembevételével.
Mivel ősvalónk a félelemmentesség helye, ezért szembesülésünket semmi sem árnyékolja be.
Emelkedett rezgésben nem kap hangot a félelem kétsége, és nem indulhat el kényszereinknek kereke régi rögzüléseinkkel.
Ekkor ismerjük fel, hogy a bennünk lévő tulajdonságok minősége határozza meg életünk minden pillanatát. Mágnesként hívjuk be adott készségi szintünkön a külvilágot tükörként.

Szembesülésünkkel egyben megbocsátást nyernek árnyék-én tulajdonságaink, szerepeink, rögzüléseink.
Az egó végrehajtó, blokkoló energiáinak átalakítása juttat új teremtő erőhöz, új jövőképhez, új személyiséghez.
Ez a lélek alkímiája:
a sötét árnyék-én tulajdonságok blokkjai - játszmák, berögzült viselkedésminták, bűntudat, kishitűségünk, félelmeink, - a lélek fényével, a feltétel nélküli, megbocsátó szeretet arany rezgésével kioldódnak és eredeti fényünkre visszaíródnak.
Úgy szűnik meg fokról-fokra egónk hatalmának uralma felettünk, ahogy árnyék-én tulajdonságainkat a fokozatosság elvét követve, mint a hagyma héját bontjuk le. Valóságunk fénye, lelkünk gyémántja, ősvalónk így szabadul fel a rátapadt félelem nehéz súlya alól.
Ahhoz, hogy a szeretet fényének útján elindulhassunk, szükség van az elszánt erőre, amivel kimondjuk, hogy: „Elég volt!” egónk végrehajtásából, szeretnénk megtudni a valós okokat, amik működtetik egónkat. A félelem eszköztárából már megszereztük tapasztalatainkat.
Az élethelyzeteknek már régen vége, de szerepeink tulajdonságait magunkon feledve cipeljük, mint múltunknak nehéz súlyát.
A legnagyobb erő önmagunk megismeréséhez kell. Ahhoz, hogy öntudatra ébredt felnőttként  élhessünk, az önmagunkkal való szembesülést nem kerülhetjük el.
Mit jelent felnőttként élni?
Felvállalni döntéseinket.
Azokban az élethelyzetekben, amikor másokat okolnánk, magunkat szembesítjük rögzüléseinkkel, viselkedésmintáinkkal, játszmáinkkal.
Tapasztalatokat gyűjteni születtünk, hogy lássuk egy-egy tulajdonságunk milyen élethelyzetet teremt. Az élethelyzeteket azért kérjük, hogy önmagunkat azokban megismerjük.
A folyamatos önismereti munka lehetővé teszi számunkra, - ahogy szűnik meg bennünk a félelem árnyéka - hogy spirituális képességeink megnyíljanak. Láthatóvá válik, ami eddig láthatatlan volt, hallhatóvá, ami a fülnek hallhatatlan.
Spirituálisan felnőtt emberként élhetünk lelkünk valós és örök örömének érzésében, elégedettségben,  egész-ségében, az egyetlen létező valóság fényében, szerethetőségünk hitében.


Ajándékot adni annyi,
mint önmagadat megajándékozni.
Ajándékot kapni annyi,
mint lelked örömébe
a másikat befogadni.

A szeretet végtelen óceánján találkoztunk,
s e szent ünnep napján imádkozunk:
Legyen könyörület minden emberben,
áldás és kegyelem mindenki lelkében,
az isteni irgalom hasson a szívekben,
hogy ismét eggyé válhassunk
a
TEREMTŐBEN!
Légy áldott!


Sághy Enikő
spirituális önismereti tanácsadó

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.